Tűzgyújtási módszerek

Íjas tűzfúró

Az íjas tűzfúró az egyik legkönnyebben elkészíthető primitív tűzgyújtó eszköz. Néhány fadarabra és egy zsinórra vagy cipőfűzőre van mindössze szükségünk ahhoz, hogy elkészítsük. Igen ám, de ha nem tudjuk megfelelően használni, akkor csak teljesen kifárasztjuk magunkat vele. Elsőnek lássuk az íjat: ehhez válasszunk egy ~1m hosszú 2-3 cm átmérőjű viszonylag nyers ágat (azért nyerset, mert a száraz ágak könnyebben fognak törni használat közben.) Hajlítsuk meg minimálisan és rakjuk rá a zsinórt úgy, hogy az elég feszes legyen, de lehessen még rajta feszíteni. Három dologra lesz még szükségünk egy talpra (még nem a sajátunkra) egy fúrószárra (egyenes és száraz fadarab) és a tokmányra. A talpban a késünkkel fúrjunk egy mélyedést, majd a fúrószárral „kezdjük meg”. (Ez lesz a legnehezebb része a feladatnak) Ha szép szabályos kör alakult ki a fúrás nyomán, akkor oldalról vágjunk be fűrésszel a mélyedés közepéig. Ez lesz az úgynevezett parázsfészek.

A tokmányban szintén alakítsunk ki egy mélyedést, amibe a szár másik végét fogjuk tenni. A tokmány rendeltetése az, hogy segítségével rá tudjuk nyomni a fúrószárat a talpra. Magában a tokmányban az a jó, ha súrlódásmentesen tud forogni a fúrószár, rakjunk bele nedves falevelet, amit időnként cseréljünk ki. A fúrószár alsó (talppal) érintkező része tompa, a felső (tokmányban levő része) hegyesebb legyen. A talp parázsfészke alá tegyünk egy száraz falevelet vagy még inkább kéregdarabot, hogy erre tudjuk majd kirázni a parazsat a talpból. Lépjünk rá a talpra úgy, hogy a parázsfészek kifelé legyen (na, most kell a saját talpunkat is használnunk), a fúrószárra hurkoljuk az íj idegét, bal kezünkben (gyengébb kezünkben) a tokmányt fogva a fúrószárat rányomjuk a talapzatra. A jobb kezünkbe (erősebb kezünkbe) fogjuk az íjat és már húzhatjuk is! Az íjas tűzfúró használata sokkal nehezebb és több gyakorlást igényel, mint az elkészítése, ki kell tapasztalni a különböző fákból készült alapanyagokat és a számunkra legkézenfekvőbb technikát.

Szikra pattintás kovakővel és acéllal

Már őseink is használták tűzgyújtásra a kovakő és acél pattintásával keletkezett szikrát. Ezt a módszert mi leginkább szenesített ronggyal szoktuk gyakorolni. Használata nem igényel sok gyakorlást, viszont minimálisan balesetbeszélyesnek mondható, mert a kezdők könnyen rácsaphatnak az ujjukra az acéllal.

Fogjuk a gyengébbik kezünkbe a kovakövet és szorítsunk rá egy kis mennyiségű szenesített rongyot, az erősebbik kezünkben lévő acéllal egy függőleges lefelé tartó mozdulattal üssünk rá a kovakő szélére. Az így keletkezett szikra belekap a szenesített rongyba, most már nincs más dolgunk csak az, hogy a rongyot még több élesztékbe csomagolva pl.: száraz fű, vaddohány, stb. „felfújjuk” a parazsat (nem, nem elfújjuk) ezzel beindítva az égés folyamatát.

Szikravető

A modern kori technika szülemény az úgynevezett ferrocérium rúd, azaz a szikravető. Tévesen a magnézium rudat is szokták szikravetőnek nevezni, holott a magnézium begyújtásához is legtöbbször a tömbbe belecsomagolt (pl.: becsavart) ferrocérium rudat használjuk. Maga a ferrocérium egy vasból, cériumból, neodymiumból, praseodímiumból, magnézumból és lantánból álló ötvözet. Az anyag minőségét nagyban befolyásolja a felhasznált alapanyagok minősége és százalékos mennyisége, emiatt van az, hogy a különböző kínai szikravetők nem igazán működnek megfelelően.

A szikravetőt tartsuk az éleszték mellé majd pedig a késünk kaparó élét (ha van) vagy a szikravetőhöz kapott kisméretű fém kaparót egyenletes sebességgel húzzuk végig a szikravetőn. A rúdból kipattanó szikrák begyújtják a megfelelő méretű életszéket, ha elsőre nem sikerül, akkor ne csüggedjünk. Ha azonnali sikerélményre vágyunk kaparjunk le némi foklát és azt próbáljuk szikravetővel begyújtani.

Hogy fújjuk fel a parazsat?

A cikkben a tűzgyújtási módszereknél nem írtuk le külön-külön a parázs felfújásának módszerét, ezt igyekszünk egyben összefoglalni. Tehát a parázsló élesztékünket tegyük bele pl.: egy nagyobb száraz fűcsomóba, szorítsuk rá, majd pedig a fűcsomót a két kezünkben tartva lassan mozgassuk az magunk előtt le és fel. Amikor fent van, lassan de határozottan fújjunk rá levegőt, majd pedig engedjük le. Általában az emberek többsége gyengén fújja, ez szokott a hiba lenni! Leengedés közben nyugodtan tudunk levegőt venni, az esetleges füstből jóval kevesebbet fogunk belélegezni mintha folyamatosan a szánk előtt tartottuk volna a fűcsomót.

Cikkünk koránt sem teljes, a valóságban a felsoroltakon kívül még jó pár éleszték fajta, tűzgyújtási módszer és tűztípus létezik, ezek közül megpróbáltuk a legismertebbeket és a legérdekesebbeket bemutatni.

Juhász Ákos és Heim Tankréd

Megjelent a Kaliber Különszám 2017 Ősz (31.) magazinban.