Bernie Goetz – A new york-i metró hőse

Az 1974-es Bosszúvágy (Death Wish) mozifilm Charles Bronsonnal a bűnözők és a rendőrség tehetetlensége ellen fellázadó átlagembert ábrázolja, a későbbi hasonló című vacak akciófilmekhez képest meglepő árnyaltsággal. Mifelénk nem közismert azonban az, hogy hasonló eset 10 évvel később a valóságban is megtörtént. Bernie Goetz ennek nyomán egyfajta népi hős lett, filmek, pop-dalok szólnak róla.

Nagyon nem rambóképzős

Főhősünk Bernard Hugo Goetz német bevándorlók gyermekeként született Queensben (NYC) és apja New York állambeli farmján nőtt fel. Iskoláit svájcban és az USA-ban végezte, aholis villamosmérnök és nukleáris mérnöki diplomát szerzett. Az 1980-as évek elején New York Cityben élt és dolgozott, saját kis cégecskéjét üzemeltette saját lakásában, mely elektormos berendezések javításával foglalkozott.
Tipikus középosztálybeli átlagember, vékony, magas, szemüveges szőke fickó, kicsit sem akciófilmhős típus.

Áldozattá vált

Talán pont az ártalmatlan külső az, ami miatt Bernie Goetz 1981-ben rablótámadás áldozatává vált. Éppen szerelni vitt el valamilyen villamos berendezést, mikor a Canal Street metróállomáson három fiatalkorú megtámadta, megpróbálták elvinni a nála levő készüléket, és letépték bőrdzsekijét, a dulakodás közben Goetz mellkasi és térdsérüléseket szenvedett. Szerencséje volt, mert egy szolgálaton kívüli rendőr tanúja volt az esetnek, és ketten együtt sikeresen elfogták az egyik támadót. Érthető volt tehát Goetz felháborodása, amikor az elkövetőt hamarabb kiengedték a rendőrségről, mint ahogy felvették az ő tanúvallomását, és csupán az elszakított bőrdzseki miatt rongálással gyanúsították meg.

Megtagadott engedély

Goetz, látván, hogy a város közbiztonságát illetően ennek már fele sem tréfa, jogkövető polgárként fegyverviselési engedélyért folyamodott a rendőrséghez. Még indokolta is, hogy nagy értékű készülékeket és készpénzt kell munkája közben szállítania.
Természetesen, mivel New York Cityben “magyar rendszer” működik fegyverengedélyek terén – és Goetz nem rendelkezett politikai kapcsolatokkal, nem kent meg rendőrtiszteket – azonnal elutasították kérelmét.
Ezután képnyszerült arra a döntésre, hogy egyik floridai vakációja idején ott vásároljon fegyvert, és illegálisan tartsa/viselje New Yorkban.
A választott revolver is tipikusan civil önvédelmi fegyver, és nem akciófilmkellék volt. Egy Smith and Wesson J-frame snubbie revolver, egy alutokos, ötlövetű .38 Special Bodyguard Airweight. (Filmes és new york-i utalás: Kojak is Bodyguard-ot hordott a filmsorozatban.)

A fegyver viselése hamar kifizetődött: kétszer is elriasztotta puszta előrántásával a “wannabe” rablókat.
Ekkoriban New York városában 70%-kal volt magasabb a bűnesetek száma, mint az USA átlaga. 1984-ben naponta 38 bűncselekmény vált ismerté a város metróhálozatának területén. 10 ezer lakosra 2 emberölés, 18 erőszakos és 65 vagyon elleni bűncselekmény jutott egyetlen évben.

80%-os találati arány

A nevezetes eset 1984 december 22.-én történt, a kora délutáni órákban.
Bernie Goetz Manhattanben szállt fel a metró 7. kocsiájba, ahol rajta kívül 15-20 utas is tartókodott az események idején.
A 14. utcai megállónál vele egyidőben négy afro-amerikai fiatal szállt fel a kocsiba, mind 18 és 19 évesek, ifjú koruk ellenére mindannyiuk büntetett előéletű volt, összesen 14 eljárással a hátuk mögött. Saját elmondásuk szerint éppen játékautomatákat felfeszíteni indultak éppen – ezzel magyarázták az eset után náluk megtalált jókora csavarhúzókat.
Goetz tehát felszállt a metróra és leült hátul, az ajtóval szemben. A társadalom eme négy “díszpolgára” követte, és elhelyezkedtek a vele szemben, illetve jobbra és balra levő üléseken, közrefogták. Körülbelül 10 másodpreccel a szerelvény elindulása után az egyik támadó Goetzhez fordult: “hogy vagy?”. “Jól”, hangzott a válasz. Ezután Goetz észrevette, hogy jeleznek egymásnak, és a két szemközt ülő felállt, közeledett, elzárva a kocsi többi részétől a kiszemelt áldozatot.
Ezután már jött is a következő “kérés”, de ez már nem a hogyléte felől tudakozódott: “Adjál 5 dollárt!”. “Mit mondtál?” kérdezett vissza Goetz, hogy időt nyerjen. “Adjál 5 dollárt!”.
Ekkor Goetz hirtelen felállt, és előrántotta a Smith and Wessont kék széldzsekije alól, és tüzet nyitott. Folyamatosan tüzelve kiürítette revolvere 5-ös tárját a rablókra, és ebből 4 találatot ért el, minden támadón egyet. Ez stressz alatt rendkívülinek mondható 80%-os találati arány! A célt tévesztett lövedék ártalmatlanul szétszakadt a kocsi falába csapódva.


Sajnos mind a négy elkövető életben maradt, bár egyikük gerincét találta el a lövedék, és tolószékbe kényszerült. A “sajnos” az előző mondat elején nem hidegvérű vérszomj terméke. Utóbbi történések igazolták, hogy társadalmilag hasznosabb lett volna ezeket az egyedeket eliminálni: egyik támadó 1985-ben fegyvert fogott egy terhes nőre, miközben társa megerőszakolta azt, a másik Goetz által meglőtt delikvenst utóbb két rablásért is elítélték.

Menekülés Manhattanből

Goetz a lövések leadása után magára hagyta eldőlő támadóit, és azt kérdezgette az utastársaitól, hogy “ugye senki nem sérült meg”. A kalauznak is megpróbálta elmondani mi történt “ki akartak rabolni!”, de az csak azt kérdezgette, hogy “maga ugye rendőr?”.
Goetz vészfékező metrókocsiból kiugrott és elrohant az alagútban a következő állomásig, ahol kijuthatott.
Hazament néhány holmiért, autót bérelt és elhajtott Vermontba, ahol elégette a kék dzsekijét, apróra szétszerelte a revolvert, és darabjait elásta a környékbeli erdőkben. Eközben hamis neveken szállt meg motelekben és készpénzzel fizetett.
Közben figyelte a sajtót, illetve telefonon beszélt az egyik szomszédjával, akitől megtudta, hogy az NYPD már kereste lakhelyén, így gyanúba került az ügy kapcsán. Mivel alapvetően törvénytisztelő polgár volt, és nem Kelet-Európában nőtt fel, így amellett döntött, hogy feladja magát. Besétált a New Hampshire-ben levő Concord város rendőrségére, és közölte “én vagyok az, akit New Yorkban keresnek”.
Most következett igazán a neheze számára.

Vallomások és a médiavisszhang

Miután a helyi rendőrség megbizonyosodott róla, hogy nem tréfa a dolog, Goetz-nek felolvasták jogait és őrizetbe vették. Ekkor nagyon súlyos hibát követett el, védőügyvéd nélkül tett vallomást, és később azt rögzíteni is engedte. De egyrészt borzalmasan zaklatott idegállapotban volt, másrészt tényleg azt a törvénytisztelő polgárt testesítette meg, aki még mindig bízott a hatóságokban. Mi itt persze jól tudjuk, hogy ennél nagyobb hibát ilyen ügyben nem lehet elkövetni.
Nagyon fontos, hogy időközben elképesztő médiavisszhangja volt az ügynek. Sokan hősnek, afféle modern nagyvárosi igazságosztónak tekintették az akkor még ismeretlen védekezőt. Ugyanakkor, mivel a rablók afro-amerikaiak voltak, az elkövető pedig fehér, a rasszizmust kiáltó hangok is dübörögtek. A new york-i rendőrség a megszokott módon mindenkit óvott attól, hogy hasonlóképpen megpróbálja megvédeni magát, és bűnözőként kezelte a magát megvédeni kívánót.
A vallomástétel során Goetz elkövetett egy fontos hibát, érzelmileg zavart állapotában ilyeneket mondott: “ha lett volna több lőszerem, akkor újra meg újra beléjük lövök”, “ha az is elfogy, akkor képes lettem volna kulcsaimmal kiszúrni a szemüket”, de a legproblémásabb az volt, hogy úgy nyilatkozott, hogy amikor látta, hogy egyikük nem reagált a lövésre, azt mondta neki “nem is nézel ki rosszul, ezért kapsz még egyet”.
Ez utóbbit sok laikus a bosszúállás és nem az önvédelem jelének értékelte. Csak éppen a szemtanúk és a rablók egybehangzó tanúvallomásai szerint soha nem hangzott ez el, az 5 lövés késedelem nélkül, ritmusosan követte egymást, kevesebb, mint másfél másodperc alatt.
A magyarázat egyértelmű, Bernie Goetz súlyos PTSD (Post Traumatic Stress Disorder – poszt-traumatikus stressz okozta tüneteggyüttes) hatása alatt állt a vallomás megtételekor. Ilyenkor dokumentáltan előfordul, hogy valóságnak hiszi saját képzeletének egyes termékeit, hogy az időérzékelés, az események sorrendisége is felborul – már csak ezért sem szabad önvédekezés után vallomást tenni! Az elemzők legvalószínűbbnek azt tartják, hogy Goetz az ominózus mondatot magában (és nem hangosan) valóban kimondta, mikor észlelte, hogy egyik lövése nem talált.
A sajtó ezt a mondatot, melyet a “korrekt” rendőrség és ügyészség persze tálcán szolgált fel nekik, úgy állította be, hogy másodszor is belelőtt ugyanabba a rablóba, olyan Dirty Harry-féle “make my day” monológ után. Pedig ugye erről szó sem volt, 5 lövésre csak 4 találat esett.

Not Guilty

Az ügyészség időközben vádat is emelt emberölési kísérlet, fegyveres támadás, gondatlan veszélyeztetés és engedély nélküli fegyverviselés miatt.
Itt jön közbe az amerikai igazságszolgáltatás ezerszer elátkozott és ezerszer felmagasztalt eleme, az esküdtszék. Ezek ugyanis egyszerű laikusok, akiknek az a feladata, hogy annak fényében, hogy “tisztességes, átlagos polgár mit cselekedett volna ugyanilyen esetben” kell megítélniük a vádlott tettét. Annyit döntenek csak, hogy bűnős vagy nem bűnös, a büntetés kiszabása már a bíró feladata.
Az esküdtszék pedig NEM BŰNŐSNEK (Not Guilty) nyilvánította Bernie Goetz-et a felhozott vádpontok mindegyikében, kivéve a nyilvánvalóan elkövetett illegális fegyverviselést.
Ezért aztán végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, melyből 8 hónapot le is kellett ülnie hősünknek.

Következmények

A Goetz-féle eset sok önvédelemellenes érvet megcáfolt, miszerint úgysem lenne az áldozatnak ideje, lehetősége fegyverét elővenni egy rablás során. Nem kismértékben járult hozzá a következő 15 évben bekövetkezett CCW (rejtett fegyverviselési engedélyek alanyi jogon kiadása) forradalomhoz, mely végigsöpört az Egyesült Államokon. New York városa persze ebből kimaradt, de a “premise licence”-nek nevezett lakás/üzletvédelmi fegyvertartási engedélyek kiadása némileg megélénkült. Sőt – minő haladás – már paprikaspray-t is vehet/hordhat a Nagy Alma lakosa, igaz csak, ha helyi gyógyszertárban veszi, és személyes adatait regisztrálják. A helyi rendőrséget fojtogató korrupción is többé-kevésbé sikerült úrrá lenni, a “zero tolerance” a lakosságot irritáló kisebb bűncselekmények terén pedig érezhető javulást hozott a közbiztonságban.
Maga Bernie Goetz számos TV-műsorban (pl. Larry King Live) szerepelt, dokumentumfilmet forgattak róla az idén, sőt, még klasszikus mozifilmben is alakított. A történet amerikai populáris kultúra része, számos rapper is szájára vette, igaz, nem feltétlenül pozitívan.

Hősünk ismét New York városában él néhány éve, megrögzött vegetariánus és állatvédő, a helyi mókusokat istápoló aktivista, még független jelöltként a polgármester választáson is indult. Azért valami utal a múltjára is: jelenlegi cégét Vigilante Electronics-nak nevezi (Vigilante = kb. megbüntető, bosszúálló).

Vass Gábor

Megjelent a Kaliber 2010 November (151.) számában.

X

Pin It on Pinterest

X
Share This