Az indián kút

Vannak olyan esetek, amikor egyáltalán nincs első ránézésre nyoma felszíni víznek, de a környezeti jelekből tudhatjuk, hogy az adott hely bizonyos esetekben gazdag a vízben (pl.: nagy esőzések alkalmával), ilyenkor a föld alatt most is lehet víz. Keressünk úgynevezett vízjelző növényeket pl.: nád, sás, nagy csalán, fűzfa. Ezek közelében egy mélyebbenfekvő területen kezdjünk el ásni egy kb. 50×50 cm-es gödröt, amit egészen addig folytassunk, amíg az alján meg jelenik a víz vagy a vízzáró rétegig (agyag). Értelemszerűen egy akkora méretű gödörnél van egy pont, aminél már nem tudunk mélyebbre ásni akár van az alján víz akár nincs. Ha ezzel megvagyunk, az oldalába fúrjunk lyukakat, ezzel is nagyobb felületet nyitva a víz számára. Több dolgunk nincs, pihenjünk és térjünk vissza később. Ha az indián kút ellenőrzésekor azt tapasztaljuk, hogy van, benne víz merjük ki azt, majd pedig várjuk, meg hogy visszatöltődjön. Ismételjük az eljárást egészen addig, amíg a víz látszólag tiszta nem lesz, az így nyert víz már viszonylag kevés lebegő szennyeződést fog tartalmazni ezért jóval könnyebb lesz megszűrni. Szűrés és minimum 5 perce forralás (hazai körülmények között) után a vizünk iható minőségű lesz. Esetleges mellék ízét csökkenthetjük, például, ha teaként fogyasztjuk, vagy készíthetünk belőle levest.

Juhász Ákos és Heim Tankréd

Megjelent a Kaliber Különszám 2017 Tavasz (29.) számában.