Extrema Ratio kukri

Bevallom, hiába van remek Gränsfors baltám (sőt baltáim), jobban szeretek kukrit használni a terepen. Ha valaha bajban voltam az erdőben, ezen ősi, titokzatos fegyver/szerszám szolgáltatásaiban reménykedtem. Ebben szerepe van annak is, hogy közel sem kezelem olyan biztonsággal a baltát, mint a kést.

Kukri

Az utóbbi években már kétszer írtam e remek szerszámról, de azok kedvéért, akik keveset tudnak e nagyszerű szerszámról engedjék meg, hogy idézzem korábbi cikkeim.

„Ősi és nagyon misztikus szerszám, fegyver a kukri. Alakja rendkívül jellegzetes. Lehajló pengéjének belső ívén S alakban kétszeresen ívelt élt köszörülnek. Több mint 2500 éves története az Egyiptomban és Görögországban használatos kopisra vezethető vissza, de elődjének tekinthető a római macharia is. A kopis Nagy Sándor uralma után terjedt el igazán. A fő különbség a kopis és a kukri között, hogy az előbbi hosszabb és egyenesebb volt. A görög fegyver kerülhetett Indiába és így inspirálta a kukri létrejöttét. Napjainkban a nepáli gurkhák fegyvereként ismerjük.

A klasszikus kukri markolat közelében elhelyezkedő része faragásra, a hegy alatti rövid, szakasz ütésekkel végzett, finomabb vágásokra, a kettő közti kiszélesedő pengeszakasz éle pedig baltaszerű használatra szolgál. Sújtáskor vágóereje állítólag egy kb. kétszeres hosszúságú kardénak, vagy machete-nak felel meg.”

Extreme Ratio Kukukri

Az Olaszok elég ellentmondásos fiúk (én csak tudom, mivel egy hónapot töltöttem Pisában  ejtőernyős képzésen). Vagyis rendkívüli ötleteik vannak, de a megvalósítás gyakran kissé lazára sikerül. Az Extreme Ratió cég kivételnek tűnik. Olyan magas minőségben ajánlanak késeket, amely veri az amerikai piac vezetőit. E minőség találkozva a páratlanul gazdag olasz formatervezéssel érdekes eszközöket szül.

Az Extrema Ratio céget 1998-ban alapította két fiatalember: Maurizio Castrati és Mauro Chiostri. A cég neve tudtommal valami olyasfélét jelent, hogy nagy méret.

E kukriban számos fogalmat újragondoltak az olaszok. Először is a markolat a futurisztikus, de jól bevált Extreme nyél. Ez egy sajátos, modern anyagokat használó markolat, mely szokatlan módon a mutató és középső ujj fogására helyezi a hangsúlyt. Ez teljesen ellentétes a klasszikus késiskolával, mely a kéz egészére, esetenként a gyűrűs és kisujjra támaszkodik. A szintetikus gumit egy átfutó, katonásan egyszerű formájú, erősnek ható csavar rögzíti.

A markolatgombi rész csak oldalirányba szélesedik ki 1,5-1,5 milliméterrel. A markolat végén rövid törővéget képeztek ki a markolattüske meghosszabbításával.  Ez biztonsági üveg törésére rövidnek tűnik.

Meglepően kényelmes és stabil fogást ad ez a markolat. Van azonban vele egy kis problémám. Keskenynek érzem, pedig az én tenyerem jó indulattal is csak átlagos méretűnek tekinthető. Vastagabb markolat jobban illene egy ilyen nehéz és nehezen uralható szerszámhoz.

 Kardszerű penge

Igen, inkább kardra (pontosabban a klasszikus kopisra), mint kukrira emlékeztet ez a penge. Alig van lefelé íve, ami a kukrik egyik fő sajátossága. Ehhez társul a sajátos, kettős élstruktúra. A markolat közelében klasszikus szablya köszürüléssel alakították ki a bevezető élet, melyhez 1,5 milliméteres vágóél tartozik. A fejrészben viszont V keresztmetszetű a penge szintén 1,5-es vágóéllel. Ráadásul a hegye tantó jellegű.

A két rész találkozásánál sajátos, kissé kampószerű ívet kapott a vágóvonal. Ez egy kicsit hasonlít a Tracker nevű amerikai késre, melyet ifjabb Tom Brown tervezett (amely köztudomásúan nem éppen a kedvenc késem).

 Nem amatőröknek való

 Ez a kukri számos olyan fogást kínál, melyek nem valók kezdőknek. A penge összetettsége profit kíván, de hálás. Azt hiszem még soha nem voltam ilyen nehéz helyzetben kést használva. Repülős példával olyan, mint a híres-hírhedt Starfighter, mely remek gép volt, de özvegycsináló néven híresűlt el, mert nem bocsátotta meg a hibákat.

Az egyik sajátosság a markolat, melynek keskenységéről már beszéltem. Ismét le kell azonban szögeznem, hogy egyébként szintetikus gumi anyagával ez egy kiváló nyél.

Sajátos használatot kívánnak az eltérő élszakaszok. Kés jellegű, -élű pengéje a fejen (hegy felőli egységes szakaszon) található. Ez hihetetlenül jó finom baltaszerű vágóképességet nyújt. Nagyfokú precizitással lehet vele nagy és finom ütésekkel vágni.

A markolatközeli rész egy fokozattal rosszabb éltípust mutat. Körülbelül a penge oldalpalástja közepéig tartó bevezető éle van. Vagyis kevésbé éles. Tehát ott életlenebb ez a kukri, ahol a faragó munkát végezzük. Ne legyünk igazságtalanok, a klassszikus kukri is ezzel a sajátossággal rendelkezik. Persze itt is elég éles ahhoz, hogy kiválóan lehessen vele faragni. A Magyarok Öregistene is gyaluló késnek teremtette.  A kés egyensúlyát olyan jól találták el, hogy ezt az élszakaszt használva kényelmesen lehet vele akár tartósan is faragni. Különösen így van ez, ha élünk a mutatóujjunknak felkínált félkör alakú bevágás szolgáltatásával. Ekkor kezünk előrébb csúszik a pengén, nagyon szilárd fogást találva a markolat sajátos bemélyedésében.

A legjobb él azonban a sújtó pengerészen van. Ha ezt akarja használni az ember, felülről, oulu módra kell fogni a kés fokát. Ezt viszont leginkább csak magunk fele húzni lehet. Nem nagy ötlet. Őszintén szólva, csak egy megoldást látok a hatékony használatra. Jó erős bevetési kesztyűt felvenni, óvatosan megmarkolni a fej alatti élszakaszt, s késként használni a fejrészt. Hát…több bátorságot igényel, mint észt. Nekem csak 57 ugrásom van (volt még egy tandem is, de azt inkább szégyelli az ember), tehát kissé félve próbálom.

Az S alakú élvonal fordulójában (amennyiben ilyenről e késen lehet beszélni) található kampó, vagy sarkantyú jellegű rész kiválóan szakítja át a köteleket. Ehhez csak a homorulat kezdetét kell a ráfeszített kötélre, vagy hevederre és egy erős húzás jön, melyet jól egészít ki a kés súlya. Persze e művelet erőt kíván, de igen jól működik.

A tantó hegy lehetővé teszi, hogy jó nagy darab vésőként használjuk a kukrit. Ekkor jobbunk a markolatot fogja, tolja, balunk pedig a fejrész fokát tolja, irányítja.

Van a biztonságot növelő eleme is. Mivel a penge kevésbé ívelt a klasszikus típusú kukrikénál, biztonságosabban lehet vele súlytani. Kevésbé hajlamos a kukrikra jellemző oldalra fordulásra és elcsúszásra. Ilyenkor szokott mindent átvágni, ami a penge útjába kerül. Ez a „minden” sajnos soha nem a munkadarab.

Karbantartás

A gyári leírás felhívja a figyelmet arra, hogy a rozsdaálló N690 acél nem állja a rozsdát. Olajozni kell. Na ezt azért nem kell túlzásba vinni. Fontosabb a penge szárazon tartása, mint a kenése. Egy bivaly fejének áldozati szertartáson történt lecsapása után töröljük szárazra a pengét. Tegyük ezt meg akkor is, ha bénák voltunk és megvágtuk magunkat. Én speciel egy hónapja a tűzvarázsló élezése során szabályosan meghámoztam jobb mutatóujjam. Higgyék el, a késmániás arról ismerszik meg, hogy nincs szőr a karján (direkt él próba) és tele van a keze ragtapaszokkal (indirekt él próba).

Élezésre gyémánt eszközt (EZA-LAP), és finom követ ajánl a cég. Ezzel kapcsolatban azért megjegyezném (öreg kukri használóként), hogy ember legyen a talpán, aki ezt a különleges ívet gyémánt lappal végigfeni, mondjuk a „sarkantyúnál” (vagy inkább horog?). Az élező tömbje ugyanis egy lap, amely egyszerűen nem fekszik végig az élen. Gyakorlatilag lehetetlen használni. Marad kedvenc Dick acél fenőnk éle, mely végig tud siklani a teljes íven. Esetleg a Spyderco kerámia rúd, ebből pedig a kör keresztmetszetű. Azonban ez nekem már túl durva (olyan, mint a bársony, de anyagot visz ki a pengéből). Marad nagypapi acélfenője (no meg nem kell szétverni a kés élét).  A kés élezésével kapcsolatban gyakran kapok kérdést. Újra elmondom, a Recon Scoutom 10 évi használat után igényelt köszörülést, és csak azért, mert kemény fán kitörtek darabok az éléből. A kést acélon, bőrön kell fenni minden munka után.

 Csodatok

 Kukri ilyen szép és jó tokot még nem kapott (bár, ha az olvasók még emlékeznek ama híres szombathelyi kukrira…). A Cordura tok nagyon jól el lett készítve. Patentjai, tépőzárai elsőrangú minőségűek. Bújtatója eredetileg a markolat és a penge találkozásának magasságában csatlakozik a tokhoz, de felszerelhető a tok tetejére is, s az ekkor lelógó kést két kiváló combhevederrel lehet rögzíteni. Megfelel korunk egyre nehezebb könnyűgyalogos katonája által támasztott igénynek, vagyis nem akad el, nem verődik harc közben.

Összességében egy nagyon kiváló kukrit alkottak olasz ifjaink. Még a Svéd Ranger Gyújtóból is képes a szikrák előcsalogatására. Valójában katonás, de nem katonai eszköz, mivel egy ekkora darab kés hordása harc közben lehetetlen. Erdei szerszámnak azonban nem lehet jobbat kívánni. E gyártmány legfőbb gondja a kissé vékony markolat. Mindegy, amúgy is kesztyűvel kénbe használni, ha jót akar az ember magának.

Minél több embernek ajánlanám a kukrit. Túrázásra, vizit túrázásra, kerékpár túrázásra, sport túlélésre (bushcraft) tökéletes. Egyszer már vadászaink is kipróbálhatnák.

Tetszik ez az olasz…

Végezetül elnézést kérek, de a beígért késdobással talán majd a következő számban foglalkozom.

Makrai „Ales” Tibor István 

Megjelent a Kaliber 2006 Szeptember (101.) számában.

X

Pin It on Pinterest

X
Share This