Aki szokott olvasni tengeren túli prepperkedéssel foglalkozó blogokat, vagy néz ilyen témájú Youtube csatornákat, biztosan találkozott már az úgynevezett Gray Man elnevezéssel. Ennek lényege a tömegbe való beolvadás, amiben szürke kisegérként tudunk a mindennapokban elevickélni.
Ha már ruházatról beszélünk, elsődleges szempontunk mindig az legyen, hogy az éppen aktuális évszaknak megfelelően öltözködjünk. Tegyük ezt rétegesen, ami ugye azt jelenti, hogy több különböző ruha réteget viselünk magunkon, amit az időjárásnak vagy a fizikai megterhelésnek megfelelően tudunk variálni.
Taktikai vagy nem taktikai?
A Gray Man lényege a hétköznapi viselet, ezért kerüljük a különböző terepmintás katonai ruházatot, ami ugyan nagyon elterjedt a hétköznapi viseletben mégis feltűnő lehet egy adott szituációban. Semmi szükségünk nincs arra, hogy akár csak egy másodpercre is katonának higgyenek, arról nem is beszélve, hogy ebből akár jogtalan előnyeink is származhatnak bizonyos esetekben.
Sokan követik el azt a hibát, hogy a népszerű és világszerte ismert taktikai ruházati gyártók teljes konfekciójának minden egyes darabját magukra aggatják. Saját szememmel láttam olyan embert, akin két (egyébként tök üres) 5.11-es márkájú táska is volt, amelyeknek kiskereskedelmi összértéke megegyezik egy betanított munkás kéthavi bérével. Az 5.11-es termékekkel semmi bajom, sokkal nagyobb gond, hogy avatott szemek könnyen kiszúrják őket. Néhány évvel ezelőtt jó pár ember lett megkergetve, sőt akár meg is lincselve az Arab Tavasz idején, mert amerikai kémeknek hitték őket a ruházatuk miatt.
Villogjunk, vagy ne?
A mai fennhéjázó világunk sajátos jellemzője, hogy egyesek sokan többre tartják változatos minőségű nagyméretű logóval ellátott ruhákat és a hivalkodó ékszereket. Attól függetlenül, hogy ezek “valódiak” vagy csak “hamisítványok” könnyen kerülhetünk bajba miattuk. Ki fog nagyobb fogásnak tűnni a tömegben: A Gucci táskás sok aranyat viselő hölgy, vagy egy a tömegbe beolvasó szürke kisegér? Ha nem hordunk feltűnő ruhákat, táskákat, máris kevésbé vagyunk láthatóak a zsebesek, rablók számára. Hiszen nem látnak olyan jeleket, amik azt sugallják, hogy zsíros fogás lehetünk a számukra.
“Szétkokszolva”
Szintén a témához tartoznak, az úgynevezett erős emberek. (Nem, nincs semmi bajom a testépítőkkel.) De amikor egy mogyorónyi aggyal, esetleg megfelelő kiképzéssel rendelkező támadó (mostanában pl.: késes terrorista) belép egy helyiségbe, mi az első, amit felmér? Az, hogy ki lehet a veszélyes számára… Olyan ez, mint a filmekben, amikor a frissen a börtönbe bevonult megkapja az életmentő tanácsot: menj oda a legnagyobbnak kinézőhöz és csapd le, hogy tiszteljenek. Jelen esetben pedig, hogy a lehető legkisebb esélye legyen bárkinek is megállítani a támadás közben.