Tueller-szabály a gyakorlatban – NEKEM milyen közel a túl közel?

Az 1980-as években nagy port vert fel Dennis Tueller amerikai rendőr tanulmánya, mely mérésekkel alátámasztva azt állította, hogy olyan 7 yard távolságon belülről támadó gyanúsított akkor is veszélyes a rendőrre, ha nem lőfegyverrel, hanem késsel vagy ütőfegyverrel támad. Erről korábban részletes cikkünk szólt.
A Tueller-szabályt sok tudatlan azonban mifelénk úgy interpretálja, hogy 7 méterről támadva mindig késes győz. EZ VISZONT MARHASÁG!!!
Ezt is cáfolandó megvizsgáltuk, hogy mi van akkor, ha saját magunk végezzük el a tesztet – erről a videónkat a www.fegyvervideo.hu portálunkon láthatják.

Egyenruhások és civilek

A Tueller-féle mérések minden esetben egyenruhás, nyíltan, és fegyverét TOKBAN viselő rendőrt vettek alapul, akinek a fegyver rántására és a lövés leadására átlagosan olyan 1,5-2 másodpercre volt szüksége.
Egy átlagos erőnlétű, testalkatú egészséges felnőtt férfi ez alatt pedig képes megtenni a 7 yardot.
Tesztünkben ezt a szituációt próbáltuk rekonstruálni, de CIVILKÉNT normál utcai ruházat, rejtett viselés mellett, mert úgy életszerűbb. Pluszban megfejeltük azzal, hogy nem jelzésre kellett megindulni, hanem a támadó maga döntött a megindulás mellett, és arra REAGÁLVA kellett rántanom, lőnöm.
A teszt során Frontline külső övtokból és Dasta övön belüli tokból rántottam az Fmatyinak CS-t videóból jól ismert Röhm RG89 gázrevolvert. (9 mm K Umarex riasztóra töltve.) Itt fel lehet hozni, hogy ennek nincs hátrarúgása, mint egy élesnek, de egyrészt az első lövés előtt ez nem is számit, másrészt egy K-frame .38 Specialnak sincs sok.

Háromféleképpen is kipróbáltuk:

1. A támadó elől kitérhettem.
(Ez a legkönnyebb. És ez lenne a legvalóságosabb, az ösztönös menekülés.)

Ráduplázás sikerült, első lövés: 1,63 másodperc

2. A támadó elől nem térhettem ki.
(Extrém)
Az első két esetben egy nálam magasabb, könnyebb, biztosan jobb futó volt a támadó (P. Gergely), az elmenekülésemnek semmi esélye.

Ráduplázás sikerült, első lövés: 1,3 másodperc

3. Övön belüli tokból rántva, gyengébb kézzel (legkevesebb esély), itt a támadó egy testalkatban hozzám jobban hasonló személy (G. Gábor) volt.

Egy lövés sikeres: 1,43 másodperc

(Ha Uram Jani támadott volna, akkor kiröhögöm és elfutok.)

Minden esetben sikerült lőni

A lényeg, mindhárom esetben tudtam lövést leadni a DAO elsütőszerkezetű revolverrel, rejtésből rántva. És láthatóan én nem vagyok egy Rambó, kommandós-nindzsa, vagy Csáknorrisz.

Érzésem, és a videók tanúsága szerint valahol 4-5 méternél van az a távolság inkább, ahol nincs elég idő a rántásra, és inkább kitérés közben üssünk/hárítsunk a másik kezünkkel, amivel nem lövünk.

Egyébként minden fegyvert önvédelemre vagy akár szolgálati célból viselőnek javaslom, hogy végezze el maga is ezt a próbát, saját képességeit jobban fogja ismerni. FONTOS: minden ilyen teszt előtt minden valóban veszélyes, lövedékes fegyvert pakoljunk le magunkról, és ezt duplán is ellenőrizzük.

Hivatásos állományú tesztelők tapasztalatai
Videónk nyomán egy látogatónk – Jobbágy Csaba – hasonló saját tesztekről számolt be, ezeket is érdemes szerkesztett formában megosztani az olvasóközönséggel.
Érdekesnek tartom mind a videón bemutatott kísérletet, mind a cikket, de néhány észrevételem lenne az elhangzottakkal, illetve a leírtakkal kapcsolatban.
A filmen egy forgótáras gáz-riasztó fegyvert használtak a kísérlet végrehajtása során, amit a ruházat alá rejtett tokból rántott elő a védekező. A Dennis Tueller féle felmérés emlékezetem szerint az 1983-ban megjelent SWAT magazinban volt olvasható. Ebben az időben az Egyesült Államokban szolgáló rendőrök tudomásom szerint jellemzően még .38 Special kaliberű 4 colos csővel szerelt Smith and Wesson forgótárs fegyverekkel dolgoztak.
Napjainkra a legtöbb fegyveres szerv már öntöltő pisztolyokat rendszeresített. Melyeket Magyarországon (a hatályos szabályoknak megfelelő) módon úgy viselnek, hogy töltve (nem csőre) elbiztosított állapotban, a szolgálati tokban van a fegyver. (1963 M elefántfüles tok a PA-63-hoz, illetve a Novar Kft által gyártott 96 M tok a P9RC-hez) Ezeknél a hordmódoknál elkerülhetetlen lépés a csőre töltés, ami további időt vesz igénybe.
A lőtéren az általunk folytatott kísérlet során szembeállítottunk egy PA-63-mal rendelkező és a fegyvert az „elefántfüles” tokban hordó védekezőt egy támadóval. 4 esetben támadta meg a védekezőt és mind a 4 alkalommal vagy a csőre töltést megelőzően, vagy a csőre töltés közben a 7 m-t (10 lépés) megtette és elérte.
(Egy általam felügyelt gyakorlat során a végrehajtó 2,2 másodperc alatt a tokból a fegyverét elővette, azt csőre töltötte és 3 lövést adott le a 6-m-re lévő anatómiai emberalakra. Mindhárom az alak ölési zónájában csapódott be. Ez a „házi rekord”, de az nem az említett végrehajtó szerepelt a kísérletben.)
A P9RC típusú fegyver és a „Dobos féle” övre fűzhető gyorstok esetében nem volt ennyire gyászos a helyzet, a védekező 2 alkalommal tudott lövést leadni a támadóra.
A Fobus illetve Uncle Mike’s tokban hordott Jericho 941 F, illetve Heckler and Koch USP fegyverek esetében már hasonló eredmények születtek, mint a videón látottak, bár a támadó ezekben az esetekben jobban meg tudta közelíteni a védekezőt, mint a Kaliber-féle kísérletben. Fentiek során a védekező helyben maradt. Abban az esetben, ha a támadó elől elkezd kitérni a „Novar féle” tokból már sikerrel tud védekezni.
A www.fegyvervideo.hu-n ugyan utaltak rá, hogy a Magyar Rendőrségen dolgozók zöme kétséges, hogy sikerrel védekezzen egy 7 m-ről induló támadóval szemben, de a fent leírtak alapján szerintem érthető, hogy mi az elsődleges oka. Továbbá tudomásom szerint a Rendőrségnél a fegyver elővétel, csőre töltés és 1 lövés leadásának szintideje 5 másodperc, amit nevetségesen soknak tartok. Reálisabbnak tekintem az észlelés és lövés közötti 1-1,5 másodperces időt.

Szomorú tanulság: egy átlagos magyar utcai rendőr a borzalmasan használhatatlan pisztolytokjából, a cső alá töltött és bebiztosított pisztolyával nemhogy 7, de talán 17 méterről támadó bicskázó ellen is ESÉLYTELEN.

Vass Gábor

Megjelent a Kaliber 2010 November (151.) számában.