Alábbi cikksorozatunkban a túlélés szempontjából jelentős háztáji állatokat fogjuk sorra venni. Ugyan a klasszikus TÚLÉLÉS alatt az ember azt értelmezi, hogy hogyan kell túlélni az adott pár órát, napot, amíg meg nem menekül és vissza nem tér a civilizált környezetébe, de mi van akkor, ha a civilizált környezet megy el a fejed fölül? Természetesen lehet készletezni élelmet akár napokra, hetekre elegendőt, ami az esetek 90%-át le is fedi, hiszen pár nap alatt visszatérnek a közszolgáltatások nagyobb üzemzavar esetén is. Illetve ha el kell, hagyjuk lakhelyünk, akkor ezek könnyebben mobilizálhatóak: be lehet dobni a hátizsákba pár konzervet egy üveg vízzel, és irány a nagyvilág. De mi van, ha nem? Ha elmúlik pár nap, egy hét, és még mindig nem látszik a fény az alagút végén…
Tekintsünk el azoktól az éhhalál közeli megoldásoktól, miszerint a tengerimalac Dél-Amerikában kedvelt csemege (tehát ehető), illetve a gyerek lógófülű dísznyula nyúzás után szintén pont ugyanolyan finom lehet, mint a rendes házi nyúl, csak kisebb adag… De azért ezek működő alternatívák lehetnek a panellakók számára, bár a takarmányozás igényelhet néhány kreatív megoldást, mint pl. szénagyűjtés a parkban, stb.
Cikksorozatomban inkább a teljesen jól bevált, tanyasi, háztáji állatokat fogom megvizsgálni prepper szempontból. Azokat, amiket akkor is érdemes és lehet tartani, ha teljes a világbéke, de a kertes házban megoldható a tartásuk az udvaron. Sok esetben lehet ez a nagyobb, iskoláskorú gyermek feladata is (alkalmanként szülői segítséggel), kifejezetten jó hatással lesz a gyermekre is! Pl. egy pár tyúkot megetetni nem tart tovább, mint mondjuk az aranyhalat, de sokkal interaktívabb jószág, és sokkal hasznosabb is!
Húsvét közeledtével mi sem lehetne aktuálisabb, mint értekezni egy kicsit a nyúl tartásáról.
Hamarosan sokunk hírfolyama megtelik majd a „ne ajándékozz élő állatot” demagógiával, olyan „állatvédők” által terjesztve, akik csak egy panellakásban meg telefonnyomkodó kamaszokban tudnak gondolkodni. Tény, hogy a lakosság egy része ilyen, de csak egy része, és az ajándékozó feltehetően fel tudja mérni, kire érdemes bízni egy élő állatot.
Rögtön egy személyes példával szeretnék élni: anyukám nyugdíjasként kezdett ismételten nyúltartásba. Annak idején az átkosban is volt nyulunk a háztájiban, de életmód, munkahely és egyéb változások miatt gazdaságtalan lett, így felhagytunk vele. Az újrakezdés pedig a kis unokája húsvétra kapott élő nyulával kezdődött, amely megnőtt, majd egy bak is került mellé, és hamarosan felújításra kerültek a régi ólak, majd újabb ólak is kerültek.
Dísznyulat is fogadott be, így étkezési és kedvtelési célra is tud nyuszit adni, most év elején valami 26 anyanyulat bakoztatott… Mindennapos elfoglaltság és szerény nyugdíj kiegészítés (őstermelőként). Ugyanez lehet diákoknak zsebpénz kiegészítés is… Szóval ha jó helyre kerül, bátran ajándékozzunk élő állatot, mert megtanítja a fiatalokat a felelős állattartásra, a gazdálkodás alapjaiba is belekóstolhatnak (mennyi a tartási költség, mennyi a bevétel), rendszerességet tanulnak és sikerélményeik is lehetnek, amellett, hogy sokat tanulhatnak gyakorlatban az állatokról!
Ugyan a nyúltartásnak is lehetnek buktatói (betegség, paraziták), ugyanakkor a helyes tartási körülmények esetén alacsony rizikóval és szerény költségek mellett tarthatóak. Nyúlólhoz számtalan ötletet meríthetünk az interneten, és ez tipikusan az a dolog, amit érdemes otthon barkácsolni, ideális apás program.
Takarmányozni takarmányboltban vett nyúltáppal és szénával, lucernával, akár magunk szedte (és beszárított) fűvel is lehet.
A nyúl alapjában véve igénytelen és szapora jószág. Egy jó bak több anyával is elbír, így folyamatosan lesz süldő nyulunk eladásra vagy fogyasztásra. Prepper szemmel ugyanis elsősorban a fogyasztásra optimálisabb, nagyobb testű fajtákkal szeretnék foglalkozni (természetesen a díszes, kisebb testű fajták is ugyanúgy alkalmasak a fogyasztásra szükség esetén).
Miért is optimális prepper haszonállat a nyúl? Hasonlóan a tyúkhoz, éppúgy egy családi adag hús. Egy átlagos nyúl egy átlagos család egy ebédjét adja ki (mondjuk sült+leves, vagy egy jó pörkölt), így különösebb hűtés, tartósítás nélkül is megehető egy vágás húshozama. De kiváló cserealap is lehet. Ráadásul elég csendes állat, a viszonylag kis méretű nyúlól remekül rejthető, álcázható (bár jellegzetes szaga a közelében érezhető). Húsán kívül hozzáértők számára a prémje is hasznosítható. A vágás maradéka pedig szintén kedvelt eledele társállatainknak, a kutyáknak és a macskáknak. Egy személy is elbír a tartással, szállítással és a vágás is megoldható egyedül is (szemben mondjuk egy sertéssel, ami már inkább társasjáték).
Ugyanakkor miért is érdemes megismerkedni a nyúltartás- és feldolgozás csínjával-bínjával addig, amíg boldog békeidőket élünk? Mert a megszerzett tudás velünk marad akkor is, ha tartósan nem tartunk és tenyésztünk nyulat, és nyári szünet végén felszámoljuk (jól megesszük vagy eladjuk) a húsvétra kapott, de közben vágáséretté vagy ivaréretté cseperedett nyuszikat. A háztáji nyúlfeldolgozás viszonylag egyszerű, ugyanakkor kiváló alap a nagyobb állatok feldolgozásához (birka, kecske), és remek anatómiai ismereteket szerezhetünk vagy taníthatunk gyermekeinknek. A közös háztáji vágás segíti gyermekeink helyes értékítéletét kialakítani, így nem fogja azt hinni, hogy csak panírozott halrudacska meg pipifasírt ehető, és hogy azok csak úgy teremnek a bolt hűtőpultjába, ehelyett a saját munkája gyümölcsét élvezheti, és büszkén tekinthet jóllakott családjára, miközben az egészséges, saját nevelésű jószágból laknak jól.
Ha valaki kedvet kapott a nyúl tartására, az alábbi linken ingyen letölthet egy nyúl tartásáról szóló klasszikus művet.
http://www.kalasnyikov.hu/dokumentumok/Nyul_tenyesztes.pdf
Szőrös Zoltán
A szerző prepper, őstermelő