Az úgynevezett élesztékek olyan éghető anyagok, amik alacsony hőfokon gyulladnak és jól égnek. Közös bennük, hogy viszonylag kis mennyiséget használunk belőlük a tűz meggyújtásakor, a tűz táplásában már nem játszanak szerepet. Természetes élesztéket, ha nyitott szemmel járunk, utunk során bárhol találhatunk. Érdemes már napközben elkezdeni gyűjteni, mert elképzelhető, hogy a táborhelyen nem találunk megfelelő minőségű vagy mennyiségűt belőle.
A természetes alapanyag például vízparton a gyékény pelyhes buzogánya, amit a lápos, mocsaras területen élő pákászok is gyűjtöttek és élesztékként használták tűzgyújtáshoz. Szintén felhasználható élesztékként a vaddohány néven is ismert selyemkóró is, aminek a termésén lévő úgynevezett reptetőszőrök kiválóan égnek.
Utunk során a még élő vagy a már kidőlt nyírfák felső kérgéből is leszedhetünk vékonyabb szeleteket, ezeknek magas az olajtartalma, ezért akár nedvesen is kitűnően, nagy hőmérsékletű lánggal égnek. Kidőlt fáról akár nagyobb méretű kéregdarabokat is eltávolíthatunk, amit utána kisebb szeletekre szeletelünk.
Juhász Ákos és Heim Tankréd
Megjelent a Kaliber Különszám 2017 Ősz (31.) magazinban.